EMK » EMK az oktatásban

Hogyan jelenhet meg az Erőszakmentes kommunikáció az oktatásban?

Ma már senki sem kérdőjelezi meg, hogy a kognitív és az érzelmi intelligencia fejlesztése egyaránt fontos az iskolán belül. Ez rendkívül jól hangzik, csak nekem úgy tűnik, valami olyat várunk el a pedagógus kollégáktól, amire nem annyira készítettük fel őket. Ki-ki a maga módján teszi amit tud.

Az én álmom diák mediátorok képzése. Kit nevezünk  mediátornak? Egy olyan pártatlan harmadik felet, aki abban segíti a konfliktusba került feleket, hogy egymás megértésén keresztül megtalálják a minden érintett fél számára megfelelő megoldást.  

Hogyan néz ez ki?  Azokban az oktatási intézményekben, ahol az iskolafenntartó, a pedagógusok és a szülők egy jelentős százaléka (elegendő a kritikus tömeg eléréséhez) szívügyének tekinti az Erőszakmentes kommunikáció szemléletmód elsajátítását, kiképezzük az érdeklődőket mediátorrá. Néhány szülőt és pedagógust, de többnyire diákokat. 
Így a konfliktusba keveredett gyerekek, esetleg szülők vagy pedagógusok, akik  maguk is ismerik az Erőszakmentes kommunikáció folyamatát, pontosan fogják tudni, hogy kihez folyamodhatnak segítségért, és hogyan fog a folyamat lezajlani.

Ez persze hosszabb folyamat eredménye lesz. Legtöbben arra kondicionálódtunk, hogy az iskolában a tanár megmondja, kinek volt igaza, kinek nem, ki mennyi büntetést és mennyi jutalmat érdemel. Ahhoz, hogy a diákok elfogadják egymás segítségét a konfliktusok békés rendezésében, jó lenne, ha élő példát látnának a körülöttük élő felnőttektől. Csak sajnos az a példa, amit mi tudunk mutatni, nagyon ritkán példaértékű.

Hogyan fejlesztheti az Erőszakmentes kommunikáció alapú mediátor képzés az érzelmi intelligenciát?

Ha megtanítjuk a gyerekeket a példamutatásunkkal beazonosítani és szavakkal is kifejezni az érzéseiket, az egy óriási lépés lesz.

Az Erőszakment kommunikáció használata a mediáció alapjaként azért is fontos, mert nemcsak utólagos tűzoltás, hanem megelőző is. Azok, akik gyakran kerülnek konfliktusba, gyakran fogják beazonosítani a saját érzéseiket, szükségleteiket, és meghallani, hogy mi is történt a másik fél szívében, Ezáltal sokat gyakorolnak, s előbb utóbb már egyre több helyzetben képesek lesznek szavakkal is kifejezni, mi is történik bennük. Főleg, hogy nagyon sok konfliktus ismétlődik.

Meggyőződésem szerint az oktatás a hatalmi pozícióból egyre inkább szolgáltatássá alakul át. Először jött a szabad iskolaválasztás, aztán egyre több lett a képzett pedagógus, majd egyre kevesebb gyerek született és - értelemszerűen - jár iskolába.  Ezek a körülmények teljesen más hozzáállást várnak el az ott dolgozóktól, akiket évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt még egy más helyzet kezelésére képeztek ki.

Az a pedagógus, aki nemcsak a tananyagot tudja megtanítani, hanem egyre tudatosabban tud figyelni a gyerekek érzelmeire is, és segíteni tudja őket abban, hogy hogyan barátkozzanak meg az érzelmeikkel ahelyett, hogy elfoljtanák azokat, vagy hagynák, hogy az érzelmeik irányítsák őket, mindenképpen valami különlegesen nagy segítséget tud adni a diákjainak, hogy az élet viharaiban feltalálják magukat.

Skarpnäcks free school  www.skolande.se

Towe Windstrand előadása Budapesten 2010. 11. 20

Az iskola megalapításának története

13 éve működő iskola, az erőszakmentes kommunikáció elvei alapján működik, és a kihívások ellenére virágzik napjainkban is. 98-ban alapították, „free school” szabad iskolaként. (1990 óta lehetséges Svédországban magán kezdeményezésként iskolát alapítani – azaz a szülőknek lehetőségük van, hogy saját érdeklődésüknek megfelelően létrehozzanak iskolát, amely figyelembe veszi az állami tanrendet.)

Marionne Göthlin (Stockholm, Svédország) tanárként dolgozott egy iskolában, és nem volt azzal elégedett, ahogy a diákjaihoz viszonyult… ahogy beszélt velük… nem tükrözte azokat az értékeket, amikben hitt. Amikor elkezdte alkalmazni az EMK-t az óráin, az osztályában az alábbi változásokra lett figyelmes:

·         kevesebb lett a konfliktus

·         nőtt a gyerekek belső motivációja

·         tanár kollégái érdeklődését is felkeltette

Így elkezdte a saját EMK módszereit tanítani, ami hamarosan elterjedt az iskolában. Sokan érdeklődtek, és felmerült a kérdés, hogy létre hozhatnának egy olyan iskolát, amely az Erőszakmentes Kommunikáció alapján működik. Egy szülői közösség alapította az iskolát. Első évben csak első osztállyal kezdtek, aztán következő évben az elsősök másodikosok lettek, és indult egy újabb elsős csoport… Az iskola bővülni kezdett, de mindvégig megmaradt kisebb intézménynek a kezdeti elképzelésnek megfelelően. Az iskola mögött aktív szülői csoport áll. 

Következő kérdést tették fel maguknak - hogyan tanulnak a diákok és mit?

Miért van, az hogy a pici gyerek csillogó szemmel, kíváncsian, érdeklődően megy iskolába, és pár év múlva nem lesz már olyan élvezetes számára a tanulás? Ezt igyekeztek megérteni, és úgy kialakítani az oktatás menetét, hogy abban aktív szerepet kapjanak, vállaljanak a gyerekek is. Olyan iskolát álmodtak meg, ahol a gyerekek önszántukból dolgoznak, jutalmazás és büntetés alkalmazása nélkül.

A vízió: létrehozni egy olyan iskolát, ahol

·         a diákok értelmét látják a tanulásnak,

·         a demokratikus alapelvek érvényre jutnak a nemzeti alaptantervben

·         az EMK a fő iránymutató és inspiráció ebben a munkában

·         a pedagógusok példát mutatnak a diákok számára a demokratikus értékrendszer tekintetében – és ebben támogatást kapnak.

Mi az, ami megakadályozza a tanulást?

Ezen gondolkoztak, amikor létrehozták az iskolát… azt figyelték, hogy a napi szinten használt erőszakos beszéd, hogyan befolyásolja a tanulási folyamatot. Felismertek, hogy a kapcsolódást három dolog akadályozza:

1.)    követelés – “meg kell csinálnod”, “ha nem csinálod meg, akkor…” – Ez kapcsolódik a büntetés gyakorlatához, és fenyegető erővel kényszerít.

2.)    megítélés, értékelés – címkézés – “zavarod az órát”, “jó fiú vagy”… – Néha önmagunkról is így gondolkozunk!

3.)    a felelősség nem vállalása – “nekem nincs választásom”, “ezt nem lehet megcsinálni” – Valójában ez nem igaz! Hiszen minden pillanatban van választásunk, de ha azt mondogatom, hogy nem lehetséges, akkor akadályozom magam abban, hogy megtaláljam a megoldást.

Az EMK tréningek célja, hogy kapcsolódjunk önmagunkkal és a másik emberrel annak érdekében, hogy tudatosítjuk, milyen szükségleteink vannak. Fontos tudatosan figyelni arra, hogy a nyelvezet hogyan hat önmagunkra és a környezetünkre!

Mi a helyzet a jutalmazással?

Az EMK szerint a jutalmazás és a büntetés is ugyanabból a forrásból ered – egy diák egy bizonyos módon fog viselkedni, hogy elkerülje a büntetést, illetve, hogy megkapja a jutalmat. Egy külső tényező a külső hatalom (szülő, tanár…) ítélete határozza azt, meg, hogy mit cselekszik.

Ezzel szemben – EMK álláspont szerint – arra szeretnénk törekedni, hogy a gyerek befelé figyelve, saját értékeinek megfelelően cselekszik, és szívesen járul hozzá mások jólétéhez.

Hogyan tudok egy erős tekintély lenni mindazzal a tudással, amivel rendelkezem, anélkül, hogy mások erejét, önállóságát elnyomnám?

Nem azt kérik a pedagógusoktól, hogy húzzák össze magukat, hiszen sok olyan készségük van, amik fontosak a diákok számára! A kérés feléjük az, hogy tekintélyüket együttműködésre használják.

Az együttműködés magában foglalja azt is, hogy “Nem”-et vagy “Állj!” mondok, és vannak dolgok, amiket nem fogadok el. A különbség abban rejlik, hogy nem büntető hozzáállással teszem ezt, és nem kommunikálom, hogy “rossz ember vagy”, hanem azt mondom, hogy “Nem fogadom el a cselekedeted, és szeretném, ha más módot találnál arra, hogy kielégítsd a szükségletedet.”

·         Utasítás: “Ezt kellene tenned...”

·         Kérés: “Azt szeretném, ha megtennéd (hogyha így csinálnád). Mi van benned ezzel kapcsolatban?”

A tudatossági szinten van a hangsúly – szeretném leállítani az automatikus reakciókat magamban. Tudatosan odafigyelünk a saját szavainkra.

Kérdések a hallgatóság köréből

Kérdés: Mit tegyek azokkal a tanárokkal, akik elégedetlenek?

Válasz: Adj nekik empátiát... és légy türelmes... ez egy hosszú folyamat.

Kérdés: Mi van, ha a gyerek „nem“ –et mond a szépen megfogalmazott kérésemre?

Válasz: Mindig van egy jó indok a „nem“ mögött. Nézd úgy, hogy a „nem“ egy meghívás a párbeszéd folytatására. Próbáld megtudni, hogy milyen szükséglet áll a „nem“ mögött. Vajon mire mondott „igen“t a „nem“ mögött?

Gyakran, ha elismerjük az ellenállást, már az elég ahhoz, hogy együttműködésre késztessük a gyereket... Hiszen a gyerekek tudják, hogy iskolában vannak, hogy ott szabályok vannak, és ha elismerjük, hogy ő nem szereti bizonyos szabályokat, átsegítjük az ellenálláson.

Kérdés: Mit tegyek azzal a gyerekkel, aki nem figyel?

Válasz: Tedd világossá a választási lehetőségeit és a következményeit annak, ha nem figyel az órán, és hagyd, hogy ő döntsön.

Jónai Éva Hava kiegészítés: Kérdezd tovább... a kérés az EMK-ban (nem követelés, hanem) a kommunikáció elíndítása... Hadd érezze, hogy nincs egyedül a gondjával, a saját szemléletével. A tanár társként ott van vele. Ha látja a tanáron, hogy lehet vele kommunikálni, bízhat abban, hogy meghallgatják és tisztelik a választásait, akkor mindeki számára elfogadható együttműködés születhet.

Az erőszakmentes kommunikáció nagy erejű párbeszéd folyamat, amely ösztönzi az együttérző kapcsolódást és cselekvést.

2 fő alkotórésze van az EMK folyamatának:

1.)    őszinte kifejezése annak, ami bennem van, és amire szükségem van (milyen szükségleteim vannak az adott pillanatban?) – Sokszor nem könnyű elmondani, mert azzal szembesülünk, hogy nincs „szükséglet szótárunk“, abban pedig elég gyakorlottak vagyunk, hogy körbenézzünk, és megállapítsuk, hogy mi a baj a többiekkel.

2.)    empatikus figyelem arra vonatkozóan, hogy a másiknak mire van szüksége, és mit akar Minden cselekedet mögött találhatunk egy szükségletet. A tanulási folyamat első lépése, hogy először saját magunkkal kerüljünk kapcsolatba. Amíg ezt nem tudom megtenni, addig nehéz jelen lenni a másik számára teljes empátiával. Ha sikerült saját szükségleteimmel kapcsolatba kerülni, és aztán meghallgatni a másikat is, akkor meg lehet nézni, hogy mit tehetünk, hogy a szükségletek megvalósítása felé lépjünk.

Szükséglet kifejezése – Szükségleteink pillanatról pillanatra változnak. Vannak különösen élő szükségletek az iskolák számára:

·         valahova tartozás

·         biztonság

·         együttműködés

Amikor biztonságban érzed magad, és úgy éled meg, hogy elfogadnak, sokkal könnyebb együttműködni a többiekkel és élvezetesebb tanulni.

A “gyász” mint szükséglet: fontos, hogy meg tudjam gyászolni, amikor a szükségletem nem elégül ki. Van különbség a “szenvedés” és a “gyász” között:

·         Szenvedés: önmagamról és a másikról olyat mondok, ami követelésnek, címkézésnek hangzik, vagy nincs más választásom, ítélkezem magam és mások felett.

·         Gyász: közel áll a stresszkezeléshez. Tudatosítom, hogy milyen szükségletem nem elégült ki, és “magamhoz ölelem” ezeket a ki nem elégült szükségleteket. A gyász a megkönnyebbülést, és végül a könnyedséget segíti.

A valódi együttműködést az inspirálja a legjobban, amikor a résztvevők bíznak abban, hogy az ő szükségleteiket és érzéseiket tiszteletben tartják. Pl.

·         “Úgy hallom, hogy unatkozol? És talán inkább valami olyan dologgal töltenéd az idődet, ami igazán leköt… így van?”

·         csalódott vagyok, mert azt reméltem, hogy az, amivel készültem a mai órára, érdekes lesz a számodra. Sok munkám van ebben, és most kíváncsi vagyok, hogy hajlandó lennél-e 15 percig kipróbálni hogy mennyire tetszik az, amivel készültem…

A másság ünneplése azért, hogy meghallják és meglássák az egyén egyedülállóságát

Svédországban a lakosság 15%-a külföldi, sok a kulturális különbség. Van olyan stockholmi iskola, ahol 40 különféle nyelvet beszélnek a gyerekek, és nagy kihívás az iskola számára, hogy demokratikus alapokon kezelje ezt.

Irányítás összetevői az iskolában:

·         kommunikációs készséggel rendelkező tekintély vagy – meghívás a párbeszédre

·         legyenek világosak a célok – érthető szavakkal kifejezve

·         a szabályokat a diákokkal együtt alakítjuk – velük együtt teremtünk egy olyan környezetet, ami a tanulást szolgálja

·         legyünk képesek a konfliktusok kezelésére

A tapasztalat azt mutatja, hogy a pedagógusok általában kevés támogatást kapnak ebben.

Akkor tanulom meg azt, hogy felelősséget vállaljak önmagamért, ha elszánt vagyok arra, hogy figyeljek az érzéseimre, kifejezzem, hogy mi van bennem, és értékelejem, illetve vegyem komolyan magam.

Az iskolai felügyeleti szervek által végzett felmérés eredménye:

·         nem volt erőszakos esetre példa az iskolában

·         a diákok elfogadták, hogy minden emberi lény ugyanolyan értékkel rendelkezik

·         magasabb azon diákok száma, akik elvégezték a tanulmányaikat az összes tantárgyból

·         Felmerült a kérdés, hogy tényleg tanulnak-e ebben az iskolában? Válasz: a nemzeti összehasonlításban, a tanulók az átlagosnál jobb eredményeket értek el.

Még egy példa: Megkérdezték azokat a diákokat az agresszióról, akik 9 év után más iskolába mentek, és eltöltöttek már egy évet az új helyen. Válasz egy ilyen diáktól: „az agresszió nem a mi stílusunk“

A kihívás: az értékek egyensúlya

·         a személyes szükségletek és a csoport szükségleteinek egyensúlya

·         egyensúly a diákok és a tanárok értékei közöt

Hogyan látjuk a konfliktusok kezelését?

·         a konfliktus tanulási lehetőség, amelyben magunkról és a másikról tanulunk

·         az iskolában azért ritka az agresszió, mert a pedagógusok azonnal közbelépnek és kezelik a helyzetet!

·         minden felet empátiával hallgatnak meg

·         támogatják a diákokat abban, hogy olyan megoldást találjanak, ami mindenkinek megfelelő

Kapcsolat