Hartyániné Barta Judit: „Tanárként és szülőként tapasztalom, hogy az „én vagyok a felnőtt, én osztom az igazságot” ma már nem működik olyan hatékonyan, mint az én gyermekkoromban. A számomra valami miatt „túl nehéz” helyzetekben inkább ráhagytam a másikra a dolgot a saját szükségleteimet háttérbe szorítva. Észrevettem, hogy olykor megteszem ezt a gyerekekkel is. Miután nem tudtam, hogyan csinálhatnám úgy, hogy mindenkinek jó legyen, egyszerűbb volt úgy intéznem a dolgot, hogy nekik jó legyen. Megmagyaráztam magamnak, hogy szeretetből teszem. Ugyanakkor éreztem: ez nem felelős felnőtt magatartás, ez a fajta (akár csak nonverbális) kommunikáció nem válik egyikünk előnyére sem hosszú távon. Idén végre sikerült elmennem EMK-tréningre. Legnagyobb örömömre, azt kaptam, amit szerettem volna: gyakorlatot! Nem is akármilyen rendszerezett formában. Igazán csak itt tisztult le bennem, mit is jelent, miért is olyan fontos, és hogyan is lehet a gyakorlatban alkalmazni azt, hogy vagy csak a másikhoz, illetve vagy csak magamhoz kapcsolódom. Azt is köszönöm, hogy világossá tetted a példáiddal: az EMK használata egy hosszú tanulási folyamat, része a tévedés, amit megengedhetünk magunknak. Újabb szinten értettem meg (helyesebben éreztem át, mert érteni eddig is értettem) azt is, miért jó mindenkinek, ha önmagamhoz empátiával fordulok. Sokat kaptam egy nap alatt, és ez csak a kezdet! :) „ www.langelme.hu
|
