Tudástár » Düh — hidat vagy falat emel?

Az Erőszakmentes Kommunikációról (EMK) szóló cikksorozatunk kapcsán már nem először találkozom a módszer szakértő trénereivel Rambala Évával és Szentpéteri Juliannával. Előző beszélgetéseink alkalmával számos érdekességet megtudtam arról, hogy bizonyos érzésekből (félelem, kétségbeesés, bosszú, elkeseredés, stb…) fakadó viselkedés, ha nem szeretet és harmónia táplálja, akkor is erőszakos kommunikációt szül, ha egyetlen hangos szó nem hagyja el a szánkat és tányérok sem repülnek ki a csukott ablakon. A szakértők beavattak különféle technikákba, amik alkalmazásával agresszivitás helyett erőszakmentesen kommunikálhatunk, így ahelyett, hogy falakat emelnénk saját magunk és embertársaink közé, ajtókat nyithatunk, illetve hidakat építhetünk…
Mit jelenthet mindez mostani témánk, a DÜH esetében? Elfojtást és lenyugvást a mindenki számára legmegfelelőbb megoldás elérése érdekében, miközben tombolna bennünk a dühroham? Nos, nem erről van szó. Az EMK trénerei szerint nem kell, sőt nem is szabad a dühöt elfojtani, célravezetőbb meglovagolni ennek az állapotnak az energiáját és építkezni belőle.



É l e t e t   s z o l g á l ó   m a  g

A düh akkor alakul ki, amikor az ember úgy , gondolja hogy „pontosan” tudja, ki és mit tett rosszul egy adott szituációban, tehát kritikát fogalmaz meg. Ilyenkor személyiségünktől függően lehetünk dühösek másokra, őket hibáztatva a történtekért, vagy lehetünk dühösek magunkra, amiért abba a helyzetbe kerültünk. A düh tehát ítélkező gondolkodásmódból fakad, amely elfedi a lényegi kiváltó okot, vagyis az ember sérülékenységét, ami adódhat a történtek miatti csalódottságból, elkeseredésből, szomorúságból, vagy más olyan érzésből, amit nem tudunk, nem merünk, nem akarunk beazonosítani. Valamiért tartunk a mögöttes érzelmeinkkel való szembesüléstől, ezért igyekszünk azt elkerülni. Minél hamarabb sikerül beazonosítani a düh okát, annál hamarabb tudunk kapcsolatba kerülni a háttérben meghúzódó szükségleteinkkel, érzéseinkkel. Ez a kapcsolat segíthet a düh folyamatát megváltoztatni, ami azonban közel sem jelenti azt, hogy a dühöt el kéne fojtani. Szó nincs erről. Nagyon fontos, hogy a düh mögött lévő hatalmas energiát ne veszítsük el, és ne akarjuk elnyomni, mert azzal csak ártunk magunknak. Az sem cél, hogy ne váltson ki indulatot belőlünk valamilyen esemény. A dühnek mindig van egy életet szolgáló magja, amivel ha sikerül kapcsolatba kerülni, akkor képesek lehetünk a düh hatalmas energiáját az előrébbjutás érdekében felhasználni. Ellenkező esetben, a düh önmagában csak hátráltat, hiszen a belőle fakadó cselekeded pusztító jellegű.


I s m e r d   f e l !

A dühös állapot egyik fő ismérve a tehetetlenség. A tehetetlen ember, mivel úgy érzi, hogy nem éri el célját, egyre erőszakosabbá válik magával és másokkal szemben, ugyanis vágyik valami fontos dologra, de nem látja az odavezető utat. A düh éppen ezért mindig azt jelzi, hogy bensőnk nagyon lényeges pontjához érkeztünk, hiszen a közömbös helyzetek nem keltenek bennünk indulatot. Ezért nem  célszerű elfojtani a dühünket, mert az olyan, mintha egy fontos részünket megölnénk. Néha nagyon nehéz felismerni és megérteni, a düh mögött meghúzódó kulcspontot, de érdemes energiát fektetni ennek feltárásába és vizsgálatába, azzal a céllal, hogy a háttérben álló nyomós érzés életet szolgáló, ne pedig romboló módon kerüljön kifejezésre. Eközben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a düh olyan örvényjellegű folyamat, amit minél később sikerül elcsípni, annál több energiába kerül irányának megváltoztatása.

KERETES: Az energiák átalakítása
1.    Szembenézek az állapotommal: dühös vagyok.
2.    Megnézem, mindez honnan fakad. Mi az GONDOLAT, ami a dühömet táplálja.
3.    Beazonosítom az előbbi gondolat mögötti érzést, ami bánt, ami szorongat, ami fáj. Ilyenkor gyakran mély, gyötrelmes, néha szégyenteljes felismerést kell kimondanom magamnak, ami nem könnyű feladat.
4.    Majd megvizsgálom az érzésem gyökerét, ami egy kielégítetlen és fontos szükségletem. Mivel számomra fontos dologról van szó, ezért tud hatalmas energiát termelni bennem.
•    TUDTA? Azok, akik állandóan szidják a közlekedést, az időjártást, a kávéautomatát, valószínűleg nagyon távol állnak maguktól és leragadnak a mindennapi kijövő pontokon. Nyilvánvalóan számukra nem az a feladat, hogy megoldást keressenek az adott helyzetre, hanem az, hogy megtalálják a háttérben meghúzódó szükségleteiket, és azokat kielégítsék.
5.    A mögöttes érzés és szükséglet beazonosítása még nem azt jelenti, hogy könnyen ki tudok lépni a dühből, de ha egyszer sikerül, akkor legközelebb is sikerülhet.
6.    A düh energiáját megragadva, a továbbiakban megoldáskereső stratégiával cselekszem.
•    EMK kulcs: Ha egész éjjel azon dolgoztam, hogy megírjak egy fontos, anyagot, amit másnap a kollegám kitöröl a számítógépből, akkor lehetek dühös rá, amiért ezt tette, vagy magamra, amiért nem készítettem másolatot. De ha dühből cselekszem és megtépem a másikat, vagy beszólok neki, semmivel nem jutok előrébb, ha pedig elfojtom a dühömet, még agyvérzést is kaphatok. Mi a megoldás? Megkeresem, hogy mi áll a dühöm hátterében. Felismerem, hogy nem az a legfőbb gond, hogy a másik kitörölte az anyagot, hanem az, hogy elkeseredett vagyok, amiért a befektetett energiám kárba veszett, amiért a történtek rossz fényben tüntetnek majd fel engem, vagy attól tartok, hogy mit szól a főnököm, amikor ezt megtudja, stb…  Amint eljutottam idáig, és rájöttem, miért érint ez engem ennyire érzékenyen, őszintén elmondom a kollegámnak, és a dühből nyert hatalmas energiát meglovagolva vele együtt megkeressük a megoldást. A problémamegoldás sikerét a belefektetett energián (amit a dühből nyertünk) kívül az is növeli majd, hogy ketten közös erővel teszünk lépéseket ugyanazért a célért, azonos irányba. Ezáltal megtapasztalhatom, amikor a szavak falak helyett ablakokká és hidakká változnak. Ha dühből cselekszem, fal épül közénk, ha felismerem a motivációimat, és azok együttes figyelembevételével cselekszem, akkor ablakokat nyitok, vagy legjobb esetben mindkét fél részére átjárható hidakat építek, ami azt jelenti, hogy nem csak én szeretnék együttműködést valakivel, hanem ő is velem.



Ü n n e p e l t   d ü h

Akik ritkán éreznek dühöt, azoknak érdemes elgondolkodniuk valamin. Vajon ez abból adódik, hogy személyiségfejlődésükben már túljutottak a jó és rossz közti különbségtételen, tehát nem ítélkeznek, és nem fogalmaznak meg kritikát, vagy inkább konfliktuskerülő magatartásuk eredménye, tehát hajlamosak elfojtani energiáikat? Amennyiben ez utóbbiról van szó, első lépésként érdemes megtanulni az elfojtás megszüntetését, és engedni, hogy a düh teret kapjon. Csak ezt követő lépésben lehet a düh energiáit életépítő irányba fordítani. A düh tehát ünneplendő is lehet azoknak, akik alapvetően hajlamosak magukat hibáztatni mindenért. Ezek az emberek ugyanis nem csak belső énjüktől zárkóznak el, hanem másoktól is, mivel nem kommunikálják a bennük zajló eseményeket. Esetükben az is előrelépés, ha mernek dühösek lenni, mert a megmutatkozó energiával már lehet mit kezdeni, hiszen a düh, hallhatóvá tesz mások számára, és a külvilág is reagálni tud rá.

KERETES: A szakértők tanácsa
•    Aki nem tudja könnyen kifejezni dühét, annak az az első lépés, hogy ezt merje megengedni magának.
•    Aki soha nem dühös, nem kerül kapcsolatba saját szenvedélyével, ezért érdemes feltenni magának a kérdést, vajon éli e a saját életét.
•    Ne féljünk a düh pusztító erejétől, hanem lovagoljuk meg és állítsuk az élet szolgálatába.
•    Aki könnyen kifejezi a dühét, annak ideje elkezdeni átminősíteni ezt az energiát, és megoldási stratégiával, építő jellegűen használni.
•    Emberi kapcsolatokban sokszor a kibeszéletlen konfliktusok okozzák az apróságokon kibukó dühöt, amelyben könnyebb valakire rácsapni az ajtót, mint őszintén elmondani, mi van a szívünkben.


KERETES: Dühös állapot ismérvei
•    Minden kritika, tehát a düh is, kielégítetlen szükséglet drasztikus kifejeződése. Valamit nagyon szeretnék!
•    Úgy érzem, hogy ezt a valamit, valakinek (ez lehetek én is) meg kell adnia, mert jár nekem.
•    Tehetetlenség érzése fog el, mert nem látom a célom felé vezető utat.
•    Ha nem tudom a dühöm energiáját átfordítani életet építő folyamatba, akkor valami olyat fogok tenni, ami lehetetlenné teszi, hogy megkapjam, amire vágyom. Ha dühösen sétálok az úton, többször megbotlom, mintha szeretet van a szívemben.


FOLYTATJUK!