Tudástár » Érzések

Azt akarom, hogy igazam legyen, vagy az élet-örömöt szeretném megtapasztalni? Válaszút előtt állok. Nem tudom egyszerre mindkettőt.

 

Az érzéseim a szükségleteim kielégítésére motiválnak. Döntő fontosságú az érzéseim és gondolataim elkülönítése. 

 

Az érzéseim beazonosításakor semmi utalás sincs a másik emberre. 

 

Ha az igazamat szeretném bizonyítani, akkor erkölcsi ítéleteket használok: vagyis kinek van igaza? Ki hibázott? Ki érdemel jutalmat és ki büntetést. Na és mennyit?

 

Ha szeretnék az élet áramlásának örömével kapcsolatba kerülni és maradni, akkor szívből jövő, az életet szolgáló ítéleteket hozok, ami érzések és közös emberi értékek (szükségletek) formájában nyilvánul meg. 

 

Az erkölcsi ítéletekkel azt fejezem ki, hogy mit gondolok a másikról. Az életet szolgáló értékítéletekkel, pedig elmondom, hogy hogy vagyok abban a szituációban és melyek a helyzettel kapcsolatos legfontosabb értékeim. 

 

Sajnos legtöbbünk sokkal kifinomultabb szókinccsel rendelkezik, ha azt szeretné meghatározni, hogy mi a baj valakivel, mintsem a saját érzéseit kifejezni. Ez megváltoztatható!

 

Az érzéseim kimondása nem jelenti azt, hogy velük azonosulok vagy hogy hagyom őket dominálni felettem. 

Az érzéseink is egyfajta energia formájában jelennek meg. Ha beazonosítom, kimondom vagy leírom őket, az sokat segít az érzések elfogadásában és elengedésében. Minél több ilyen belső blokkot engedek el, annál inkább képes vagyok az életenergia áramlásával együtt haladni. A félelmeim és boldogságom felismerésével, elfogadásával és "megszeretgetésével" képes leszek rálelni a mögöttük meghúzódó békére és szeretetre, ami minden erős érzelem mögött megtalálható. A nagyon erős boldogságérzés is a rabságában tarthat, s ilyenkor elveszítem önmagammal a valódi kapcsolatot és tudatosságom szintje is leesik. 

 

A körülöttem lévő emberek nem csak a szavaimra, hanem a mögöttük lévő érzésekre is reagálnak. Ha valamit szeretnék kimondani, de nagyon erős félelem, bűntudat, szégyen vagy düh él bennem ezzel kapcsolatban, a beszélőtársam elsősorban nem a szavaimra, hanem az erős érzelmeimre fog reagálni. 

 

Akkor miért is fontosak egyáltalán a szavak? Ez egy megszokott módja a kommunikációnak, s a szavak néha kiemelt fontosságot kapnak. Különösen akkor, amikor sikerül megtalálni a legkifejezőbb szavakat a bennem élő legmélyebb szándékok és érzések kifejezésére. 

 

Minden erőszak forrása a félelem. Bármikor, amikor a félelem jelen van, különösen, ha életidegen gondolkodással párosul, úgymint: ő rossz ember és engem akar bántani, az erőszak valamilyen formájának megjelenése várható. A félelmet pusztító energiaként is láthatjuk, ami nem szolgálja az életet. Valójában a félelem egy nagyon fontos jelzés arra, hogy a helyzet, amiben ezt megtapasztalom, fontos számomra, valami nincs rendben ezzel kapcsolatban bennem, és legalább egy szükségletem nem nyert kielégítést. Ezért nagyon fontos, hogy törődjem a félelmeimmel. 

 

Sohasem hozok fontos döntést erős érzelmek hatása alatt, függetlenül attól, hogy az érzéseim pozitívak vagy negatívak. Először megtalálom a belső békémet, hogy meghallhassam a belső hangomat.