-Sziebig Tímea tollából

Ahhoz, hogy az alábbiakat megértsük fontos felidéznünk az Erőszakmentes Kommunikáció néhány –az előző lapszámokból már ismerhető- alapgondolatát.

Beszélgetés az Erőszakmentes kommunikációról

„Hogyan mondjam el Neked, amit nem lehet…?” Dúdoljuk a dalt és ismerjük az érzést. De vajon valóban nem lehet, elmondani mindazt, amit eddig nem tudtunk kommunikálni?

 

 

Miközben fülemben cseng az idézett sor dallama, fejben kicsit átköltöm a szövegét. Hogyan mondjam el Neked, amit nem merek…? Azt hiszem, nálam elsősorban ilyen érzések kísérik azokat a helyzeteket, amikor valamit nem adok tudtára a másiknak, vagy úgy érzem, hogy nem tudok elmondani. Az ilyen szituációk hátterében természetesen számos egyéb ok állhat. Hogy melyek ezek, hogyan tudjuk elkerülni, illetve kezelni a belőlük adódó nehézségeket és miként lehet, és érdemes kommunikálni mindazt, amiről mostanáig azt hittük, hogy nem lehet? Nos ebben a hónapban ezekre a kérdésekre adnak választ az Erőszakmentes Kommunikációról szóló sorozatunkból már jól ismert EMK térénerek, Rambala Éva és Szentpéteri Julianna.

L e l k i   h i g i é n i a

Őszinteség, figyelem magammal és a másikkal szemben, valamint a belső értékrend stabilizálása a pillanatnyi szükségletek felismerésén keresztül és az ahhoz való igazodás. Vagyis, légy hű magadhoz annak érdekében, hogy felvállalva legbelső érzéseidet, szükségleteidet bátran merj kommunikálni a másik emberrel, valamint tudd meghallani őt is ebben a párbeszédben, hogy létrejöjjön köztetek a megfelelő kapcsolódás, ami egyik kardinális alapja az erőszakmentesen történő kommunikálásnak. Ennyit az alapokról! Ami pedig a mostani témánkat illeti, egyik legfontosabb kulcsgondolat, hogy semmit sem kell! Vagyis nem kell elmondanom azt, amit nem tudok, nem akarok, stb…, illetve nem kell elhallgatnom azt, amit elmondanék, de ennek valamilyen akadályát érzem. Elsősorban nem az a lényeg, miként cselekszem, hanem az, hogy amit teszek, annak következtében elégedettség érzése járjon át. Trénereink szerint, ami megérintette a lelkünket, azt fontos valamilyen módon kifejezésre juttatni, mert az érzelmek elfojtása káros következményekkel járhat, akár negatív, akár pozitív dologról van szó. Ugyanis az érzelmeink kifejezésre juttatását egyfajta megkönnyebbülés érzése kíséri, így ez a lelkünk tisztántartásának fontos része. Természetesen nagyon fontos az önkifejezés módjának és formájának bölcs megválasztása.

Figyelem! A lelki higiéniára legalább annyi figyelmet szükséges szentelni, mint testünk tisztítása.

 

KERETES: Elnyelt információk

Annak belátása, hogy érdemes őszintén kommunikálnunk az érzéseinket, még lehet, hogy kevés ennek megvalósításához. Gyakran adódnak olyan helyzetek, amelyekben valamiért hallgatunk.

• Ha azt gondoljuk, a másiknak kellemetlenséget (fájdalom, ijedtség, sérelem stb…) okozunk őszinteségünkkel. Például) félrelépés felvállalása, elutasítás, a számára rémisztő valóság ismertetése vagy hasonló.
• Amikor azt gondoljuk, plussz teher kerül a vállunkra. Például úgy hisszük, hogy rossz fényt vet ránk, szégyenérzetet vált ki belőlünk, kudarc érzésével társul mindaz, amit elmondunk.
• Amennyiben félünk a másiktól érkező visszajelzéstől. Például nem merjük elmondani a sikereinket, mert tartunk attól, ahogy a másik (aki éppen nem sikeres) reagál. Ilyen esetben ugyanis elveszíthetjük a partnerséget.

 

 

 

KERETES: TIPP - Hogyan mondjam el, amit eddig nem tudtam elmondani?

Őszintén, tehát nem fejből, hanem szívből, az arra megfelelő időpontban. Akkor, amikor biztos vagyok benne, hogy miután őszintén megnyilvánultam, tudok a másik emberre is figyelni, és képes vagyok meghallani mindazt, amit az én őszinteségem benne megindított. Ezáltal párbeszéd alakul ki közöttünk, amiben a másik fél is figyelmet és megértést kap. Ezzel megteremtem vele a megfelelő kapcsolódást és máris könnyebb a mindkettőnk számára építő jellegű, erőszakmentes kommunikációt folytatni. 

 

 

 

C s a l   v a g y   c s a l h a t ó

 

Gondoljunk bele, hogy a párunk hazajön és útközben olyan helyzetbe került, hogy valakit megütött az utcán. Vajon elmondhatja nekünk? A válasz valószínűleg: igen.  Ez után a kérdés az, hogy ha megértéssel, nyitottan tudjuk fogadni azt, ha a másik valakit megbánt, akkor miért ne mondhatná el, ha valakihez szeretettel viszonyult, és annak örömet okozott. A döntés azzal kapcsolatban, hogy elmondjuk e, ha félreléptünk a párkapcsolatban, illetve szeretnénk e hallani, ha ő ezt tette, mégsem olyan egyszerű és számtalan tényező befolyásolja. A neveltetésünk, a kultúránk, a vallásunk általában korlátozza a szexuális életünk szabadságát és ezektől a normáktól –amelyek persze rengeteg nehézséget okoznak- nem könnyű eltérni. Arra, hogy szükséges e, érdemes e kommunikálni a félrelépést, nincsen kőbe vésett szabály, mert ez az egyéni helyzettől és a szituációban szereplő felektől függ. Ám mivel ez a kérdés meglehetősen nagy horderejű a párkapcsolatokban, érdemes figyelembe venni az alábbiakat.

• A kapcsolat elején fontos megbeszélni, hogy a partnerek hogyan viszonyulnak ehhez a témához és azt is, hogy ha eltérnek a lefektetett „szabályoktól”, azt elmondják e egymásnak.
• A történtek bevallása, vagyis az őszinteség, még nem elegendő, mert ilyen horderejű témáról való beszélgetésben fontos a kölcsönösség, azaz, hogy meg tudjuk hallani partnerünk reakcióját is.  
• Ha sikerül megtalálnunk mögöttes motivációnkat, és azt is el tudjuk mondani a másiknak, akkor közelebb kerülhetünk hozzá és a mindkettőnk számára megfelelő megoldáshoz.
• Fontos megvizsgálni, hogy számunkra mit jelent, ha megcsaltuk a partnerünket, illetve ha ő tette ezt velünk. Mert ha rájövünk, hogy a történtekkel kapcsolatban, mi a gondunk valójában, akkor jobban tudjuk kezelni a helyzetet.
  • Figyelem! E lelki vizsgálat során rájöhetünk, hogy az önértékelésünk, a nőiességünk / férfiasságunk, a biztonságérzetünk stb… a partnerünk hűségétől függ.  Ha így van, akkor célszerű ennek az alapproblémának a megoldására törekedni a személyes felelősség tudatosításával.
• Érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon mi a fontosabb: hűnek lenni jelenlegi önmagunkhoz, vagy hűnek lenni a másikhoz és az ő elvárásaihoz.
• Összegzésségében az adott pillanatnyi helyzet megítélésétől függ, hogy mikor, mit mondunk el. Ahhoz, hogy ez a megítélés helyes legyen, megfelelő figyelemre (megérzésre) van szükség, amihez pedig elengedhetetlen, hogy rendben legyünk magunkkal és a saját értékrendünk stabil legyen a szükségleteink mellett való kiállás segítségével. Ennek az állapotnak az egyik ismertetőjele az, hogy ha arra gondolunk, hogy az életünk a következő pillanatban véget ér akkor azt érezzük, elégedettséggel tölt el, ahogyan éltünk és cselekedtünk.